Természeti kincseink

Árcsó

Az atyhai eltérõ közelében, a Korond és Atyha határára esõ Árcsó kínálkozik rövid pihenõ helyéül. Neve az "ártalmas só" vagy az "árad a só" szókapcsolatból származik. Ma is érvényes a Nemzeti Társalkodó 1839. évi tudósítása: "a fûvész, kõvész és elemész... talál e vidéken sok szellemi élvet". Árcsó látványosságai: a sóskút, a forrásüledékek és a borvízforrások. A Barátok kertje nevû helyen kolostor volt: 1783-ban költöztek ide a minoriták Firtos-hegyi kápolnájukból, mivel a nagy havazás azt odanyomta. A kolostor helyén ma malom van.

Az Árcsói-sóskút (korondi sóskút)

A 13A mûút mellett, a Korond vize jobb partján, a "sós ház"-ban fakad. Vizének használatát már Mária Terézia idejében szabályozták. Így régente minden szerdán reggel a korondiak, szombaton az atyhaiak szállították hordókban, szekerekkel szállították a "sócédulákra" kiállított sósvizet falujukba, ahol a mindennapos fõzéshez, szalonnához és az állattartásban használták fel. A korondiak sókereskedelemmel is foglalatoskodtak: a sós vizet cserépfazakakban fõzték, párologtatták, majd a megkövesedett "sósonkolyt" a szomszédos falvakban gabonára cserélték.

A korondi forrásüledékek

A "sós házzal" átellenben a 13A mûút bal oldalán (keletre) vastagpados travertin-lerakódás árulja el, hogy a langyos borvízforrások területén járunk. Egyórai gyalogtúra során bejárható a három egykori aragonitbánya területe, ihatunk a Cseredombi-borvízforrás (népiesen fingóborvíz) vizébõl, majd a Csiga-dombról leereszkedve az árcsói vendégfogadóhoz vezet sétautunk. Az egykori aragonitbányák természetvédelmi területe Korond északi határában alig pár hektár kiterjedésû földdarab. A forráskúpok, forrásüledékek szokatlan dombsorai és meddõhányói már a mûút közelébõl láthatók. Itt a századfordulótól kezdve aragonitot (rombos kristályrendszerû CaCO3-változatot) bányásztak. Az egykori bányák területén az aragonit- és kalcittelérek, forráskövek, borsókövek, mésztufa (travertin)-lerakódások számos változata vizsgálható - igaz, az ember keze által megcsonkított és legtöbbször másodlagos környezetben. Az országosan is egyedülálló földtani védett területnek tudományos jelentõsége van, szabadon látogatható.

Az Árcsói-borvíz (az egykori Korondfürdõ)

"Be jó, hogy jártam erre is veled: / Most már a holt fürdõt is ismered. / A suttogó, nagyarányú sétaút / milyen döbbenet magányosságába fut." - írja Áprily Lajos. Az egykori Korondfürdõ - amely a 19. században Erdély egyik leghíresebb gyógyfürdõje volt - területén a mai látogató csak két kis hozamú borvízforrást és az Árcsó vendégfogadó épületét láthatja. Mindezek Korond központjától 1,2 km-re északra, a Korond vize bal partján vehetõk szemügyre. Borvizes lobogófürdõje és sósfürdõje már a múlté.

A korondi fürdõ, hátterében Atyhával és a Firtossal.

Az árcsói borvízforrások a Lopágy-domb lábánál, 534 m magasságban fakadnak. A vasas savanyúvízforrás hozama az 1950-es évekbeli kutatófúrás nyomán a napi 25.900-ról 4300 literre apadt. Az árcsói borvizet a környéken asztali vízként használják. Vízhajtó szerként, valamint bélrenyheség és gyomorhurut esetében javallható.

A Korond-patak hídja és a vendégfogadó között tartják 1978 óta minden év augusztus elsõ szombat-vasárnapján az Árcsói kerámiavásárt. A hagyományos kirakóvásár a korondi népmûvészek és keramikusok nagyszabású bemutatója. A kínálat: fazakak, lábosok, sütõ- és fõzõedények, kancsók, bokályok, tányérok, csempék, vázák, iparmûvészeti kerámia és kisplasztika.

Korond területén található ásványvízforrások:A Diómáli forrás

A 13A mûút mellett, a község keleti végén található. Vasas borvízének hozama eléri a napi 10 000 litert. Gyógyvízként gyomor- és bélhurut, valamint vérszegénység gyógyítására alkalmas.

A Szõlõmáli forrás

A község keleti határában, a Szõlõmáli gyümölcsösben fakad. Innen vezették be a Telek és a borvíz utca keresztezõdéséhez. Bikarbonátos, enyhén klóros, magnéziumos és kálciumos víz.

A Cseredombi forrás, vagy Erzsébet forrás

A csigadombi aragónit bányától keletre, a mûúttól 800 m-re fakad. A forrás vasas-sós asztali vízként használják.

Árcsó

Korondtól másfél kilométerre, a Korond-patak bal partján elterülõ határrészen volt az egykori Korond-fürdõ. Ma csupán borvízérõl, az 1971-ben épült turista fogadójáról, és az utóbbi két évtízedben itt sorra kerülõ fazekasvásárokról ismert. Korond fürdõ két évszádig igen neves és keresett fürdõként élt a köztudatban.
A korondi ivó-forrás -Dr Hankó Vilmos elemzése szerint- a legértékesebb savanyúvizek egyike. A vízben a vasbikarbonáton kívül lényeges alkotórészek: a szabad szénsav, a nátrium- és magnézium bikarbonát, amelyet az orvosok sikerrel használhatnak a gyógyászatban.
A korondi víz ezen kívül mint asztali és üdítõ víz is kitûnõ. A fürdésre használt vasas savanyúvízforrások hõfoka 12?C volt. Az ivóvíz tüdõ- és légzési bajok gyógyítására volt alkalmas. Ezenkívül vérszegények, gyomorbetegek, és csontbetegek is sikerrel használták.
A korondi sósforrás vize egyike a legkitûnõbb sósvizeknek, amelyben, a konyhasón(15,36?) kivul fontos alkotórészek: a sósvizekben szokatlan sok szabad széndioxid, vas- és nátriumbikarbonát. A volt fürdõt csúz, köszvényes betegségek, és borbántalmak gyógyítására alkalmazták.
A XIX. század elején az árcsói borvizet értékesíteni kezdték. Néhány év leforgása alatt több mint 10000 üveget palackoztak évente. Az 1896-os Miléniumi kiállításon a korondi fürdõ savanyu vize külön dicsérõoklevelet kapott.