Az erdélyi házikenyér jellegzetesen tömör és nagyon laktató kenyér. Nem morzsálódik, könnyen szeletelhető, és több napig is frissen marad. Sajnos manapság már Erdélyben is egyre kevesebben sütnek rendszeresen kenyeret, de aki süt, az úgy süti, ahogy annak idején a nagy-mamájától tanulta: 8 kg lisztből, nagy munkával, és közben többször is kérve a Szűzanya áldását.
Héjában megfőzzük a krumplit, majd meghámozzuk, és átnyomjuk krumplinyomón. Átszitáljuk a lisztet, és nagy tálban a krumpli mellé tesszük. (Eredetileg dagasztóteknőbe rakták.) Összekeverjük a liszt egy részét a krumplival, majd hozzáöntjük a kb. 3 dl vízben elkevert kovászt és élesztőt. Összegyúrjuk, majd bőven megszórjuk liszttel, és éjszakára pihenni hagyjuk. (A hagyomány szerint ilyenkor három keresztet rajzolnak a kenyérbe, és kérik rá a Fentvaló áldását.)
Másnapra teljesen elterül a tálban a tészta. Ekkor bő fél-egy liter langyos vízben föloldjuk a sót, majd több részletben hozzáöntjük a kenyértésztához. Kisebb adagokban hozzágyúrjuk a lisztet, és addig dagasztjuk, amíg szép sima nem lesz. (A víz mennyisége a liszt minőségétől függ. Nem szabad túl lágy tésztát kapnunk.) Letakarjuk a tésztát,
és hagyjuk megkelni.
Közben begyújtjuk a kemencét.
Amikor megkelt a tészta, megformázzuk a kenyeret, és kb. 1 órán át sütjük a forró kemencében, vagy 210-230 fokra melegített sütőben.
A tálon, illetve a dagasztóteknőn maradt tésztából készül a következő kovász, és egy madárka is, amelyet az erdélyi nénik két mozdulattal formáznak meg.
Kis tálkába tesszük a kovászt, majd letakarva érlelődni hagyjuk a következő sütésig. (Akinek nincs ilyen kovásza, az maga is készíthet kevés lisztből, vízből és kb. 3 dkg élesztőből. Ennek legalább 36 órán át érnie kell.)
Erdélyben bottal leverik a megsült kenyérről a fekete héját, majd nagy reszelővel át is reszelik a felületét. Ezután konyharuhába teszik, és hagyják kihűlni.
Jó étvágyat!
A Sziklakert Panzió a Székely Sóvídék egyik legnagyobb településén Korondon található. Korond neve elválaszthatatlan a népi kerámiától. Teleki József írta Korondról, hogy „Minden ember itt vagy fazakas, vagy sendely csináló" (Úti Jegyzések 1799). Korond a változatos ásványvizek hazája. Területén sós savanyu ásványvizek buzognak fel.
