Sziklakert Panzió, Korond, Fő út 666/B. szám
Tel: 0040-744-615-434 | E-mail: mravasz@korond.ro

Műemlékek Korondon

Az unitárius templom

A mûúttól keletre (balra), a Piac felé vezetõ út kis kiemelkedésén áll, kõkerítéssel övezve, az egykori 6. tízes területén. A templom késõ gótikus jegyeket õriz. A fõbejárattal szemben a szószék áll, öt kazettával, az unitárius egyház szimbólumaival. A korondi unitarium templom ujabb épület; de van egy 1773-ban öntetett harangja, melyet Homorod szt.-mártoni Biró Sándor öntött, mivel pedig Atyhán is van ily nevü egyén által 1720-ban öntött, másik harang azt kell hinnem, hogy két Biró Sándor, apa és fia voltak harangöntõk, mely mesterség mindenütt egyes családokhoz lévén kötve, ily harangöntõ család lehetett ez a Biró család is, e pedig megczáfolja egyszersmind a szászok azon vádját, hogy a magyarok között harangöntõ soha sem lett volna.Az unitárius temetõ a Piactól nyíló Temetõ utca végében van. Kopjafái a népmûvészet remekei, faragott formái a férfi, a nõ és a gyermek alakját ábrázolják.

A római katolikus templom

A mûúttól jobbra (délre) közelíthetõ meg, a régi iskola közelében, a Kebelet-patak jobb partján, az egykori 5. tízes területén. 1911-ben épült templom. A régi gótikus templomból csak néhány faragott kõ maradt meg a kõkerítésbe építve, s a templomfal alapja átható a mai bejárat elõtt. A templomot Jézus Szíve tiszteletére szentelték.
A korondi katholikus templom igen szép régi épület, az ujabbkori elferditések daczára is fellehet ismerni, hogy az az átmeneti korszak (románnak a gótba) tisztes mûve; szentélyzáródása polygon, csillagboltozatának gerinczei két horony közé helyezett hatszög pálcza tagozatával ékesek, s azok különbözõleg idomitott (emberfõ, makk, kehely) gyámkövekre (Consolen) nyugasztvák. Szentségház fülkeje is van, melynek körives nyilatát kéthenger tagozat szegélyzi. Diadalive körives. A hajó egészen át van alakitva, ugy az egyháznak minden ablakai kiszélesitve. A templomon lévõ mind három ajtó különbözõ idomokat képvisel, mert déli oldalajtaja körives, nyugati fõportaleja egyszerü kajács szegélyezte csucsives, segrestye ajtaja pedig elcsapott lóherivvel alakult, s bár semmi felirat vagy évszám fel nem fedezhetõ, de a felemlitém épitészeti idomok kétségtelenné teszik, hogy az a XIII-ik század vége felé épülhetett s igy székelyföldi régi egyházainak között nem utolsó helyen áll.

I-II világháborus emlékmû

A falu régi központjában álló emlékmûvet az elsõ és második világháborúban elesett hõsök tiszteletére emelték (Benczédi Sándor kolozsvári szobrászmûvész alkotása). Felirata: "Kik érted haltak szent világszabadság" (Petõfi).
 

A korondi 1848-as emlékmû

Az 1848-1849-es magyar szabadságharcnak Korondon is kézzelfogható nyomai vannak.

Egy helytörténeti adatgyûjtés közben egy olyan fényképre találtak, amely idõs -1907-ben még élõ- „közvitézt" ábrázolt, akik résztvevõi voltak az 1848-as szabadságharcnak.
Ez a fénykép adta az ösztönzést, hogy tovább kutassanak a forradalom résztvevõi után. 1998 március 12-én, a szabadságharc 150-ik évfordulójára a korondi Gimnázium elõtti parkban felállították a kopjafát.

A felkutatott szabadságharc korondi résztvevõinek a száma 58, melybõl négy nõ volt. 

A kopjafa állítás kezdeményezője és a kiadásokra az adományok gyüjtője: Szőcs Lajos nyugdijas tanító

A korondi Múzeumház

A második világháború után Korondon, hivatalos körökben többször is felvetõdött a gondolat, hogy létre kellene hozni egy kis múzeumot. 1946-ban már elkezdõdött a régi tárgyak összegyûjtése, amelyeket a volt jegyzõi lakásba raktároztak el. Késõbb ezeket elvitték más múzeumokba.
Az 1970-es években újra felvetõdött a gondolat. A tantestület lelkesebb tagjai is gyûjtögetni kezdték a régi tárgyakat, amelybe a tanulók is besegítettek. Így 1977-re félszáznál több darab gyûlt össze, régi bútorok, régi cserép- és faedények, kézi gabonaarató és gabonacséplõ eszközök, a kender feldolgozásához szükséges szerszámok, régi cserepes tûzhely csempéi stb. Szükségessé vált az iskolába összegyûjtött tárgyak elhelyezése olyan épületbe, mely a közösség kézpontjában lenne, volna régisége is, és a régi korondi háztípust is fel lehetne ismerni rajta.
Így került a választás egy nagyon régi, kétosztatú földszintes házra, amely akkor családi ház volt. A ház pontos építési idejét nem sikerült megállapítani, de azt tartják, hogy a talpfája még abból az idõbõl való, amikor Szõlõmár oldalát csereerdõ borította. Az akkori községi Pártbizottság, a Szocialista Nevelési Tanács és a Kultúrotthon Igazgatóság elhatározták, hogy az épületet megvásárolják a tulajdonostól. A vásárt csere formájában kötötték meg. A tulajdonos a helyi mezõgazdasági termelõszövetkezettõl új területet, és egy házra való faanyagot kapott a községi erdõbõl.
Így a község központjában létrejött a múzeumház. 1978-ban az épületet új zsindellyel fedték újra, kitakarították, kimeszelték, és az iskolából összegyûjtött múzeumi tárgyakat elhelyezték benne.
A múzeum kezelését, a tárgyak megõrzését Páll Antal híres fazekasmester vette át. A múzeum látogatók Páll Antal termékeibõl vásárolhattak is, melyek külön voltak kiállítva eladási céllal. István Lajos 1980-tól gondozta a múzeumot. 1989 után, a Firtos Mûvelõdési Egylet megalakulása után, az egylet vezetõsége is bekapcsolódott a múzeumi tevékenységbe. 1997-tol a „múzeum õre" Tófalvi Sándor könyvtáros lett. Ma a múzeumház sorsának irányítását a községi tanács saját hatáskörébe vonta.
Ma a tájház egy század eleji korondi fazekascsalád lakás- és életkörülményeibõl ad ízelítõt. Az edénygyûjtemény mellett a látogató gyönyörû, régi festett bútordarabokat láthat, de figyelmét felkelthetik az egykori munkaeszközök és a hajdan volt korondi népviselet is. A „porta" elé gyönyörû székelykaput állítatott a korondi kultúrotthon vezetõsége. Nem faragtattak újat, hanem Atyhából, a 98-as házszám elõl szerezték meg a múzeumház részére az ott álló, csakugyan muzeális értékû, gyönyörûen díszített székelykaput, és állítatták fel új helyére a múzeumház mindenkori látogatóinak csodálatára.

Erõs várunk az anyanyelvünk

A nagyközség fõterének tekinthetõ magyar nyelvû oktatásra épített és mûködõ középiskola elõtt egy „modern" felfogású mûvészi szoborcsoport vagy inkább térplasztikának nevezhetõ alkotás vonja magára a látogatók figyelmét. A szokatlan kialakítású mû a magyarság szétszórtságát szimbolizálja, virágokkal szépen körített, helyi, alig faragott szürke kövekbõl készített alkotáson fehér csiszolt márványból készített lapokon, a határon kívül élõ magyar anyanyelvûek nagy létszáma van feltüntetve.

"Júlia Szép Leány balladája" dombormű

Júlia szép leány

Kriza János 1863: 123-125/270. sz.

Szöveg

Julia szép lėány ėgykoron kimöne

Búzavirág szödni, a búzamezőbe.
Búzavirág szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott mulatni.
Föl is fö’tekinte a magoss egekbe,
Ėgy szép gyalog ösveny hát ott jödögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot s a hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perecz aj! a két szarvába,
Aj! a két ódalán két szép égő gyėrtya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány:
Mėg ne ijeggy tőllem Julia szép lėány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha eljőnél velem, én odavinnélek
A mėnnyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy bételnék veled azok kegyös rendi;
A mėnnyei kócsot adnám a kezedbe;
Első kakasszókor jőnék nözésödre,
Másod kakasszókor tégöd mėgkérnélek,
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.

Az annyához fordul Julia szép lėány,
Szóval mongya neki: anyám, édös anyám!
Én is csak kimönék búzavirág szödni,
Búzavirág szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magamot mulatni;
Föl is fö’tekinték a magoss egekbe,
Ėgy szép gyalog ösveny hát ott jődögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot és hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perecz, aj! a két szarvába,
Aj! a két ódalán két szép égő gyėrtya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány:
Mėg ne ijeggy tőllem Julia szép lėány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha elmönnék véllr, hogy oda vinnének
A mėnnyei karba, a szent szüzek közi,
Hogy bételnék velem azok kegyös rendi;
A mėnnyei kócsot a kezembe aggya,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor ingömöt mėgkérnek,
Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.

Sirass anyám, sirass, éltömbe hadd hajjam,
Hadd hajjam éltömbe, hogy siratsz hótomba.

Lėányom, lėányom! virágos kertömbe
E’ső raj méhömnek gyönge lépecskéje,
Gyönge lépecskének sárguló viassza,
Sárog viasszának fődön futó füstye,
Fődön futó füstye s mėnnybe ható langja!

A mėnnyei harang húzatlan szólalék,
A mėnnyei ajtó nyitatlan mėgnyilék,
Jaj! az én lėányom oda bévezeték.

Megjegyzés

270. Julia szép leány ― a Fejér-Nyikó mellékiről jött Kolozsvárra, s szépsége már Pesten is méltányolva lőn Gyulai Pál úr által a Szépirodalmi Figyelőben; de voltaképen e mennyeileg bájos szüznek legutóbbi rejtékhelye a Sóvidéken a fördőjéről hires Korond volt, egy erősen buzgó s áhitatos katholikus s unitarius székely falu, s egy onnan jött közrendü székely ember szája után van lejegyezve. Az 5., 6., 7. és 9. sorok változatait l. a 318. töredék-dalban a háromszéki népdalok közt.

(Kriza János: 534-535.)

  • Júlia szép leány,
Júlia szép leány,