Sziklakert Panzió, Korond, Fő út 666/B. szám
Tel: 0040-744-615-434 | E-mail: mravasz@korond.ro

Gyalogtúra Butyka Imréhez a Kalonda tetőre

Gyalogtúra a Szeretetet keresztútján Butyka Imréhez a Kalonda tetőre

Butyka Imréről

 

A túrautvonal ide kattintva elérhető: google térkép

A korondi Kalonda határrészen egy emlékkő áll.

Ma már a kőről az írást leolvasni nem lehet, az idő leette, de a kő körüli részt így nevezik: Butykánál.

1888. február 15-én a reggeli órákban Kovács Dániel felsősófalvi lakos, postakocsis szállította a parajdi sóbánya pénzét Korondon keresztül Székelyudvarhelyre. Akkori szokás szerint a postakocsis végig Korondon fújta a postakürtöt. Ez így volt rendjén, de nemsokára a Kalonda hegy végéről szokatlanul hallatszott vissza a kürtszó Korondra. A laktanyában lévő csendőrség azonnal észrevette, hogy valami baj van a postai szállítmány körül. A csendőrség szomszédságában lakott az én apai nagyapám, István Lajos, akinek mindig jó lovai voltak. A csendőrség azonnal szekérbe fogatott, majd elindultak. Amikor a helyszínre érkeztek, Butyka Imre csendőr már halott volt.

Kovács Dániel nem tudott Butykának a küzdelemben segíteni, mert a gyilkosok hárman voltak. Egy szekérrel, kettő pedig a postakocsival. Özvegy Molnos Lajosné Hegedűs Julianna elmondása szerint Emrick Márton és P. Dumitru ölték meg Butykát. Állítólag a két gyilkos bethlenkeresztúri volt. Egykori csendőrök, de leszerelték őket. Így tudták, hogy a parajdi sóbánya pénzét melyik napon szállítják Székelyudvarhelyre.

A gyilkosokat a csendőrök akkor nem tudták elfogni. Állítólag letértek a Nyikó mentén és elfordultak Szentmihálynál Bencédbe. A csendőrség viszont egyenesen hajtott a Nyikó mentén.

Később, több idő elteltével elfogták a gyilkosokat.

Butyka Imre holttestét nem szállították haza, Háromszékre. A korondi római katolikus temetőbe temették el. Szép sírköve van, sírja vasráccsal kerített. Sírkövén a következő felirat olvasható: BUTYKA IMRE M. Kir. Csendőr emlékére K.I. 1888. febr. 15. Szolgálata teljesítésében Rablógyilkosok által végeztetett ki. Emelték a 2. csendőr szárnybeli bajtársak.

A Butyka Imréről szóló balladát Máthé Balázs 62 éves korondi lakos 1975. április 15-i elbeszélése szerint az ő anyai nagyanyja, Ambrus Istvánné Simén Julianna, írást nem tudó asszony diktálta le.

István Lajos
 

                                                             

 

Butyka Imre

 

Hallod pajtás, hogy Kalandán mi történt:
Butyka Imrét más pénziér megölték.
Még Korondon hét órakor kávézott,
Nyolc órakor piros vére kiomlott.
 
Vérét vették, mint a fogolymadárnak
Háromszéki Butyka Imre zsandárnak.
Butyka János, nyisd kapudot, kapudot,
Halva hozzák szép fiadot, fiadot.
 
De nem haza szállásra, szállására,
Korondi kaszárnyába, kaszárnyába,
– Nagykorondi szép ifjúság, leányok,
Jobb kezemet nem emelem tirátok.
 

Művelődés, 1971/12. sz. 48. o.