Sziklakert Panzió, Korond, Fő út 666/B. szám
Tel: 0040-744-615-434 | E-mail: mravasz@korond.ro

Antropikus eredetű turisztikai látványosságok

Antropikus eredetű turisztikai látványosságok

 

Firtos vára

Korond, Pálfalva, és Váralja határainak találkozásánál fekszik Firtos várának romja. A legújabb kutatások szerint, a régészek a vár keletkezését a XI. század végére, a XII. század elejére teszik.

A vár feladata, az ország keleti határainak védelme, a Sóvidék és Sóút õrzése volt. Ehhez a védelmi rendszerhez tartoztak a Sóvidék és környékének többi - székelyek betelepülése elõtt keletkezett - õsvárai, mint a Székelyvarság határában fekvõ Tartód vára is.

Ezek a várak valószínûleg az 1068, 1083, és 1091 évi úz, majd kun betörések hatására épültek a XI.-XII- században. I. László vagy Könyves Kálmán idejében. Ezek a várak nem voltak hûbéri birtokközpontok, kis méretük volt, és nem volt lakótornyuk. A bennük és mellettük talált cseréptöredékek a XI-XII- századból valók.

A kis várakból, és sáncvonulatokból álló korai erõdítésrendszer )amelyhez Firtos és Tartod vára tartozott) mellett talált régészeti maradványok azt bizonyítják, hogy a XIII. század elején a székelyek betelepedése idején ezek már felhagyottak, romosak, erdõvel benõtt területek lehettek.

A várrendszer megszûnése valószínûleg kapcsolatos volt az 1156-os bizánci-kún-román támadással, amely után valószínûleg Szent László király a keleti védõrendszert elõbbre tolta a Kárpátok gerincére, és azon túl.

Az ovális alakú vár 2m vastag falainak maradványait már rég betemette a föld. A tornyos falú udvaron az 1950-ben végzett ásatás, félköríves szentélyü, XII-XIII. szd.-i román stílusú templom maradványait tárta föl. Északon nem volt falazat, természetesen védett volt a magas vulkáni platószéllel, a nyugati oldal szintén meredek lejtõre néz, ennek falát egy bástya szakította meg. A bejárat a déli oldalon volt, keletrõl pedig a várárok és töltés kísérte a falakat. A vár 1701-ig a Firtos, majd a Kornis család birtokában volt. 1613-ban állítólag Báthori Gábor fejedelem is tartózkodott benne. 1737-ben minoriták telepedtek le a vár területén, és részben a régi romok felújításával, fából épült rendházat emeltek. Nem lehet megállapítani, hogy magát a templomot is felújították-e, vagy az 1725-ben Atyhai István által építetett kápolnát használták. A kedvezõtlen idõjárás miatt a szerzetesek 1783-ban Etédre, majd a Korond melletti Árcsóra, végül a marosvásárhelyi rendházba költöztek. Távozásuk után az üressé vált vár rom pusztulásnak indult.

A Firtos-hegy Péterhegységnek nevezett másik csúcsán, a vártól délre egy másik kápolna maradványait tárták fel. Orbán Balázs szerint Szent Péter tiszteletére szentelt kápolna volt, ahol hajdan népes búcsúkat tartottak. Építkezési formája a XIII.századra utal.

1831 nyarán került napvilágra Firtos várához közel, Tábor-helyen, a Keselyû-tetõ és Péter hegyese közti részen, a számos legendát szárnyra keltõ híres firtosi aranyérem lett. Az érmék 270-602 közötti idõkbõl valók, a keletrómai császárság pénzei. Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Kükûllõ térségében ez idõ tájt korai avar központ létezett. A 237 érmébõl 61-et sikerült megtalálni. Az Udvarhelyi Múzeumba került 9 aranypénzbõl csak 7 maradt meg. Hat érme új változat, világviszonylatban unikum, csak az Udvarhelyi Múzeumban található. Az érméket feltehetõen egy menekülõ avar ember áshatta el, 620 táján.

Likas -Kõ

A délirányból lefolyó Korond vize völgyében ott, hol a Kalonda patak belé szakad, van a Likas kõ. Egy kõkoporsó alakú egészen átlyukasztott nagy szikla darab, melyet a rege szerint Tartod tündérei ejtettek oda le, mint fennebb látók.


A falutól északkeletre lévõ Nagy völgyen Észak pataka törtett le. Ezen fürészekkel, s szétszort pajtákkal élénkitett völgy a legszebb és legregényesebb helyek egyike; a hegyek oldalaiból szeszélyes alaku sziklaszálok lövelnek ki, mint a Móricz köve, Sólyomkõ, hol most is sólymok költenek; a völgytorkolatnak baloldalán pedig Nagyvõlgyvára, vagy Fügevárának félelmes sziklacsúcsa emelkedik fel. E hegy földalakulási tekintetben is igen érdekes.


A magasabb déli csúcson látszó régi építkezések nyomai, s a hegyormot keletrõl körülfutó mély sánczolat mutatja, hogy itt ugyan csak volt régen egy vár, mely a hagyomány szerint Firtosnak alárendelt, ezt Tartoddal egybekötõ vára volt. Fügevár csúcsát, az alantabb fekvõ északi csucstól függõlegesen lemetszett sziklafal választja el; e szikla aljában félelmes üregek, roppant sziklarepedések tátongnak, ravasz rókák és borzok buvhelyei, mély kraterszerü üregek, s körülte kupidomu szirtszálok, melyeknek tetejérõl idomtalan nagy fák nõttek ki, borzasztóan szép, s megdöbbentõen festõi zür; rémletes sziklaomladvány, mely között remegve, s még is elragadtatva, visszariasztva s mégis vonzódva lépdel a vándor.


Ki Korondon megfordul, annak ajánlom, hogy Fügevár meglátogatását el ne mulassza, mely ily alakzatokat, ily képleteket bizonnyal ritkán lesz alkalma láthatni. E hegy oldalában van a Bonis pinczéjének nevezett kis sziklaüreg is, hol a hagyományok szerint egy Bonis nevezetü ember lakott.

 

Korondi Sós fürdõ

 Újranyitja kapuit a korondi Unicum sósfürdõ – teljes gõzzel folynak legalábbis a 70-es években még mûködõ népi fürdõ újjáépítési munkálatai.
A Korond határában feltörõ sós, kénes, meszes, szénsavas víz Sóvidéken is egyedülállónak számít, csodás hatásairól már a 17. századból is származik feljegyzés. Jövõ nyáron tehát, ha a székelyföldi népmûvészet fellegvárában, Korondon járunk, nemcsak a kerámiakészítés rejtelmeiben mélyülhetünk el, de a különleges sós vízben is.

  A projektet vezetõ Korondi Turisztikai Egyesület helyi összefogással építi a fürdõt, a munkálatokból, költségekbõl ugyanis a lakossághoz hasonlóan az önkormányzat, a természetvédelmi gondnokság, sõt, a megyei tanács is kiveszi a részét. A medence alapzatát képezõ fapadló elkészült már, s gyors ütemben épül a gyerekmedence, öltözõ, mellékhelyiség is, az év végéig be szeretnék fejezni a teljes munkálatot. Az elõzetes mérések szerint a palaszigetelés befejezésétõl számítva legalább 3 hónapra van szükség, hogy a lassan csordogáló sós víz megtöltse a medencét.


  A Sóvidéken is egyedinek számító, 3000 méteres mélységbõl feltörõ hideg sós víz áldásos hatásairól már 1729-ben Teleki Sándor gróf is említést tesz, mintegy másfél évszázaddal késõbb pedig az Erdélyi Gyopár folyóirat a Kárpát-medence legkülönlegesebb gyógyfürdõjeként mutatja be, s vizét a reumás illetve légzõszervi bajok csodaszerének nevezi. Az Unicum fürdõ azonban nemcsak különleges gyógyvize révén szolgál rá nevére, csodás környezete is egyedülállóvá teszi, a korondi erdõ lábánál, a Csiga-domb tövében ugyanis meseszép panoráma tárul elénk.

 

Fenyõkuti Tõzegláp Tanösvény

Elsõként nyitottak meg Romániában természetvédelmi területet a kerekesszékes látogatók elõtt: a Korond-Parajd Természetvédelmi Gondnokság a napokban adta át a fenyõkúti tõzegláp tanösvényét, mely úgy lett kialakítva, hogy mozgáskorlátozottak is akadálytalanul végigmehessenek rajta. A Natura 2000-es természetvédelmi területen interaktív módon találkozhatnak a legkisebbek az égövünkön szokatlan tajga sajátságos növényzetével és állatvilágával, egyebek mellett húsevõ növényeket is találhatnak itt a látogatók, ugyanakkor a közösségi összefogással kialakított deszkapalló óvja a taposástól a ritka növényzetet is.

Az utolsó simításokat végzik a fenyõkúti tõzegláp újonnan kialakított tanösvényén a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem földrajz szakos diákjai. Az ide látogatók megismerhetik a tajga jellegzetes növény- és állatvilágát, illetve azt is, hogy milyen veszélyek fenyegetik az ehhez hasonló tõzeglápokat.

Mint magyarázza a természetvédelmi gondnokság igazgatója, a fenyõkúti tõzegláp egy magas értékû védelmet igénylõ terület, tehát óvatosan kell bánni vele, amikor megnyitják a látogatók elõtt. Arra törekedtek, hogy ötvözzék a természetvédelmi szempontokat a turisztikai célokkal.

Ugyanakkor genetikai szempontból is kiemelten fontos a fenyõkúti tõzegláp 40 hektáros területe, mivel Közép-és Kelet-Európában alig vannak természetes erdeifenyvesek – mondja a BBTE tanáraként is dolgozó Pál Zoltán. Romániában inkább ültetett erdeifenyvesek találhatók, így ez, az ország legnagyobb természetes erdeifenyõ populációja kiváló terep kutatók számára is.

A tanösvényt pályázati forrásokból és adományokból építették ki, a kerekesszékesek által is használható pallórendszer hatalmas mennyiségû deszkaszükségletének mintegy 85 százalékát környékbeli magánszemélyek ajánlották fel. A Korond községhez tartozó fenyõkúti tõzegláp kerékpárúton is megközelíthetõ, szabadon látogatható, ám a látogatás helyi önkéntes diákok idegenvezetésével teljes.

A fenyõkúti tõzegáfonya, a rovarevõ harmatfüvek, a luc- és erdeifenyõ most már bio-kukkerrel is megcsodálható, s a játékos kedvûek segíthetik a fenyves szaporodását is. Emellett tanulhatnak, kikapcsolódhatnak Székelyföld szívében az ide látogatók, közel 1000 méterrel a tengerszint felett, ahol még mindig egy foltnyi – égövünkön ritka – tajga található.

Partnerek